Vannak az önletrajz írásnak írott és íratlan szabályai, melyeket a következőkben így vagy úgy betartok. 1966. május 27-én születtem Szigetváron. Családom generációk óta Nagyatádon, illetve a környező kistelepüléseken él. Soha nem szakadtunk el Somogytól. Édesanyám pénzügyi adminisztrátorként Nagyatádon, édesapám kezdetben főkönyvelőként, majd közgazdasági igazgatóhelyettesként dolgozott a Lábodi Állami Gazdaságnál. Két fiúk született. Az idősebb fiú Csaba, a bátyám gépész üzemmérnök végzettségű, jelenleg saját vállalkozását működteti Nagyatádon.

Természetesen jártam én is iskolába, mint bárki más, középiskolai tanulmányaimat Kaposváron kezdtem, majd érettségit is ott tettem a Táncsics Mihály Gimnáziumban. Egy baráti szó azonban Keszthelyre csábított a Vendéglátóipari Szakközépiskolába. Ekkor még nem sejtettem, hogy ez a pálya hosszú időre fogja meghatározni életemet.

Felsőfokú tanulmányokra ebben az időszakban még nem is gondoltam. A család egyik barátja fantáziát látott bennem és Kaszóra küldött. Valahol itt kezdődött az a karrier 1984-ben, amelyet először portásként, később pincérként, majd 1990-től Üdültetési Osztályvezetőként töltöttem a HM Kaszó Rt.-nél. Végül 1996-tól ügyvezető igazgatója voltam a Klub Kaszó Kft-nek. 1998-tól 5 éven át a Lábod-Mavad Rt. gasztronómiai és idegenforgalmi menedzsereként ténykedhettem, majd egy újabb vargabetűvel a Mega-Logistic Rt alkalmazásában 2003-ban visszakerültem Kaszóra, mint Vadászház-szálloda igazgató. Ekkor született meg fejemben a gondolat, hogy diplomával kellene megkoronázni ezt a szép karriert.

Jelentkeztem hát a budapesti Heller Farkas Főiskola idegenforgalom szakirányára, ahol 2008-ban államvizsgáztam, mint turizmus közgazdász. Kaszói éveim egyik legkedvesebb emléke, hogy az ország legnagyobb humoristája, Hofi Géza rendszeres vendégem volt, s a találkozások során igaz barátság alakult ki közöttünk. Közös fotóinkat mai napig féltett kincseim között őrzöm. Időközben, 2004-ben megszületett kisfiam Péter, akire talán mindennél büszkébb vagyok. A sors azonban nem mindig egyformán kegyes, így szétváltak útjaink édesanyjával, ám gyermekem azóta is a legfontosabb számomra, minden lehetséges időt kihasználok a találkozásokra, közös programokra.

2006-ban végleg búcsút mondtam Kaszónak és pénzügyi, bróker-tevékenységgel kezdtem el foglalkozni.
2007-ben a gyékényesi Posseidon Panziójának vezetését vállaltam el.

Az iskolák és egyéb feladatok mellett említést érdemelnek egyéb referenciák is. 1998. termékeny év volt. Ekkor lettem a SKIK Védnöki tábla vendéglátás szakértője, majd szakmai vizsgabizottsági tag pincér-szakács szakmában. Még ebben az évben Lábodon vendégeim között üdvözölhettem a Holland királyi családot. A királynő köszönőlevelét a mai napig ereklyeként őrzöm dolgozószobám falán.

2002-ig az Országos Vadásznapok Somogy megyei szervezőbizottságának tagja voltam. 1999-ben egy igazán szívemhez közelálló sikert érhettem el a Vadászati Gasztronómiai Országos Verseny aranyérmes csapatvezetőjeként.

2000-ben szintvizsga bizottsági taggá, majd vendéglátó technikus és idegenforgalmi technikus vizsgabizottsági taggá választottak. Ezen szakmai elismerések mellett 2002-ben tagja lettem a Szakács-mestervizsga bizottságnak is, és a Magyar Nemzeti Gasztronómiai Szövetség tagságát is kiemelkedő megtiszteltetésként éltem meg.

Magánéletemről is illik néhány szót ejteni. 2007 óta élek együtt feleségemmel, aki a helyi Ady Endre Gimnázium igazgatóhelyettese. A család mindig fontos pontja volt életemnek, az a pont, ahonnan érdemes elindulni és a munka után hazatérni. S a családból természetesen nem hiányozhatnak a gyerekek sem, feleségem két általános iskolás kisfiát neveljük együtt nagyatádi családi házunkban.