Belsõ-Somogynak a Drávától északra esõ területeit hajdan fás legelõkkel tarkított erdõségek borították. Akkoriban ez a mondás járta: nem lehet tudni, hogy az erdõ van Somogyban, vagy Somogy van az erdõben! A változatos, homokbuckás felszín mélyedéseiben megbúvó vízfolyások, a Taranyi Rinya, a Segesdi-Szabási-Lábodi Rinya egyesülve ömlenek a Drávába. A Rinya-ágak mocsaras ártereit hajdan egybefüggõ erdõségek övezték, amelyek jelentõs része máig fennmaradt. A mocsaras patakvölgyek évszázados, "paradicsomi" háborítatlanságban õrizték a növény- és állatvilágot. Egy - az 1900-as években készült térkép tanúsága szerint ezeken a vízfolyásokon vízimalmok sokasága mûködött.
Minden malom elõtt az úgy nevezett malomtóban fogták fel a vizet - megfelelõ tartalékot képezve - s ez a víz hajtotta a malomkereket. A malomtó kisebb halastóként is szolgált, bõségesen ellátta hallal a molnár családját. Ez adta az ötletet a nagybirtokos területtulajdonosoknak az 1920-as években, a nagy halastórendszerek kialakításához.
Egyik ezek közül a Petesmalmi tórendszer, amelynek elsõ tava volt a hajdani malomtó, melynek egykori bérlõje egy mikei gyógyszerész volt, ez a tó ezért kapta a "Patikus" elnevezést. A petesmalmi tóegység 11 tóból áll, 170 hektáron fekszik. Békében, háborítatlanul él itt a vidra, a sokak számára kevéssé ismert, de féltve õrzött cigányréce, a méltóságteljes röptû rétisas, gémek, kócsagok sokasága, s a repülõ drágakõként cikázó jégmadár. Tavasszal madárénektõl hangosak a nádasok, füzesek, s a lomhának tûnõ, vízbe dõlt fatörzseken, avas nádon napozó mocsári teknõsök a közeledõ embert megpillantva meglepõ fürgeséggel csobbannak a vízbe. Fel-feltûnik a vadászó barna kánya, s az emberkerülõ, óvatos fekete gólya is.
E tórendszerek jelentõs részét természetvédelmi céllal vásárolta meg 1993-94-ben a Somogy Természetvédelmi Szervezet. A cél a természeti értékek megõrzése, és bemutatása volt. Ennek érdekében dolgozta ki a Szervezet az ökológiai célokat szolgáló területkezelési módszert, az extenzív halászatot. Ez a vidra mellett a többi vízhez kötõdõ faj élõhely és táplálékbázisát is biztosítja.
A petesmalmi terület adottságait tekintve a legalkalmasabb a Belsõ-Somogyra jellemzõ erdei tavas területek élõvilágának bemutatására, ezért itt alakították ki és nyitották meg a Vidraparkot 1998-ban.
Napjainkban Török Zoltán Vidrasors címmel filmet is forgatott a petesmalmi vidrák életérõl. A film egy kisvidra megható és drámai történetén keresztül mutatja be életüket, élõhelyüket és a megmentésükért folyó munkát.
